Kisebb, de szinte ugyanaz

A Steyr S9 a nagyobb M9-nél 10 mm-rel rövidebb és 13-mal alacsonyabb, külsőre mégis sokkal kisebbnek látszik-érződik, ennek lehet talán az is az oka, hogy a rövidebb cső és szán miatt több, mint 130 grammal kisebb tömege a teljes méretű pisztolyénál. Szubjektív megítélésem szerint a zömökebb S9 sokkal arányosabbnak hat, mint az M. A nagyobb M9/M40/M357 9 mm Luger, .40 SW és .357 SIG kaliberben készül, míg a kisebb S9/S40 változatnál hiányzik (egyelőre?) a .357-es kivitel.

A tok elején levő tégla alakú bemélyedésekből, melyek a szerelékek (lézerirányzék, fegyverlámpa) rögzítésére szolgálnak oldalanként nem kettő, hanem csak másfél van (olyan, mintha egy késsel levágták volna az M elejét). Kérdés, hogy vajon ezek a rövidebb rögzítőpontok alkalmasak-e a könnyebb, nagyobb hátrarúgású fegyverre való stabil felrögzítésre? Egyebekben műszakilag a kis és nagy Steyr-pisztoly gyakorlatilag azonos, így akik olvasták az arról szóló cikkünket a Kaliber 31. számában, azok csak memória-frissítésképpen olvassák a fegyver szerkezetét leíró részt.

Felépítés és szétszedés

Mint majdnem minden modern öntöltő pisztolyon manapság, a Steyr M/S esetében is a SIG Sauer pisztolyokon megismert zárolást alkalmazzák, amikor a nagyméretű, szögletes töltényűr a szán megnövelt méretű hüvelykivető nyílásába záródik. A cső kireteszelés vezérlését a konkurens Glockoknál a műanyag tokban egy külön acélbetét oldja meg, és a vezetősínek is a műanyagban elhelyezett, műanyaggal körbeöntött - nem cserélhető - kialakításúak.

A Steyr M vezetősínjei azonban az elsütőszerkezettel egy elemet képezve egyben, felfele kiemelhetőek a műanyag tokból, ami javítás szempontjából jelentős előnyt jelent. A vezetősíneket hátulról megnézve, feltűnik azok különös, háromszög alakú profilja, és a szán csatlakozó felületei is ilyen formájúak. Ennek több előnye is van, egyrészt az érintkező felületek nagymértékű megnövelésével biztosabbá, tartósabbá válik a szán megvezetése, másrészt maga a szán is alacsonyabbra méretezhető, és a csőtengely alacsonyabbra kerülhet a lövő csuklójához képest, ami segít a felcsavaró erők csökkentésében.

A Steyr M szétszedésére a tok jobb oldalán levő lefele fordítandó kar szolgál, melyet a fegyverzár kismértékű benyomása után lehet lefele fordítani, majd az elsütőszerkezet elcsattintása után a szánt, a benne levő csővel és helyretoló rugóval együtt előre lehúzhatjuk. Ha előtte nem ellenőriztük a töltényűr ürességét, akkor igen kellemetlen meglepetés érhet az elcsattintáskor... A visszarakáshoz mindössze a szerelt szánt kell visszatolni a tokra, a kar magától visszaugrik alaphelyzetbe. A Steyr M/S modellek előnye a Glockokhoz képest, hogy szánjuk alacsonyabb és lekerekítettebb is azokénál, így kényelmesebben rejthető a ruházatban.

Glockos elsütőszerkezet

A Steyr M/S pisztoly elsütőszerkezetét a gyár Reset Actionnak nevezi. A fegyver kakas nélküli, ütőszeg típusú elsütéssel. Az elsütőszerkezet csőretöltéskor (illetve a szán hátramozgásakor) előfeszített helyzetbe kerül, majd a billentyű meghúzásával kerül csak teljesen megfeszített helyzetbe, és sül el. Az elsütőerő minden lövésnél azonos.

A Glockhoz képest jelentős különbség azonban, hogy a Steyr M elsütése mindössze 4 mm billentyűutat követel meg, és korántsem olyan nyúlós, így a Glockoknál gyakran tapasztalható, lövő általi elrántást jórészt ki lehet küszöbölni. A Steyr M elsütőszerkezete nem teszi lehetővé a szán hátrahúzása nélkül az elsütőszerkezet másodszori működtetését, így elcsettent lőszerre nem lehet "rárevolverezni".

Majdnem végtelen számú biztosító

A Steyr M/S fegyvereknél a biztonságra - ma nagyon divatos módon - több, mint elegendő figyelmet fordítottak. Ezért egy integrált fegyverzár került elhelyezésre a pisztolyon, a tok jobb oldalán, az elsütőbillentyű felett (egy kis kör alakú panel, két nyílással). Ehhez egy pár kulcs tartozik, melyeket rádugva a zárra, annak elfordításával blokkolható a fegyver működése, és a szétszerelés is gátolt. (Szinte furcsálja az ember, hogy a fegyver dobozára nem biggyesztettek még egy lakatot...)

Az elsütőszerkezet biztosításához két független rendszert találunk a pisztolyon. Az egyik az elsütőbillentyű homlokfelületén található, melynek benyomása nélkül a billentyű nem mozdítható. Ez a két darabból álló elsütőbillentyű hasonlóan működik, mint a Glockoknál. A másik biztosítási rendszer estében az elsütőszerkezet megfeszített állapotában a sátorvas elülső része felett, kétoldalt a tokon található piciny gombot kell lefelé húzni, ekkor az elsütőbillentyű előtt, a sátorvason belül kiemelkedik egy gomb, és a tüzelés gátolva van. Ezt a billentyű előtti gombot visszanyomva tüzelhetünk a pisztollyal. Ennek a biztosító megoldásnak az előnye, hogy nem szélesíti ki a pisztolyt, és mindkét kézzel egyaránt használható. Használata nem ösztönös mozdulat, mutatóujjal felfele tolni egy gombot nem könnyű, és utána vissza kell térni az elsütőbillentyűhöz a lövő kezének. Kibiztosítás során - ezt próbálgattuk - nagyon könnyű egyúttal megnyomni annyira az elsütőbillentyűt (különösen vaskosabb ujjúaknak), hogy az elsütőszerkezet működésbe lépjen.

Természetesen ezeknek a szerkezeteknek az alkalmazása opcionális, a fegyver veszélytelen ezek bekapcsolása nélkül, pusztán a billentyűbiztosítóra való hagyatkozással is.
A pisztolynak van csőretöltöttség jelzője is, mely végigmenő rugós rúd, és aminek vége a töltényűrbe lóg bele, és a csőben levő lőszer hüvelyének talpa nyomja hátra. A csőretöltöttség jelző a szán hátulján kiemelkedik, így kézzel akár sötétben is könnyen kitapintható.

Válogatós markolat

A Steyr S9 markolata, csöve, és irányzóvonala természetesen jóval rövidebb, mint nagytestvéréé, ami érzékeltette is hatását lőeredményeinkben. A pisztoly anatómiai szempontokat erőteljesen figyelembe véve megtervezett markolata a rajta levő hátsó kiemelkedés miatt nem mindenkinek "jön be" egyértelműen. A szerkesztőségben és lőtéren több fegyverekhez értő és nem értő embernek (mindkét nemből, a legkülönbözőbb testméreteket figyelembe véve) kezébe adva a pisztolyt 7-ből 3 személynek abszolúte nem feküdt a markolat. Bár ez nem tekinthető tökéletesen reprezentatív mintának, de akinek nem nyerte el a tetszését, az alapvetően arra panaszkodott, hogy ösztönösen célra tartva a fegyvert, a csőtorkolat határozottan, kb. 30 fokos szögben felfele meredt. Nekem ilyen problémám nem volt, csak - mint nagyobb társánál - egykezes lövészetnél kellett a fogást keresni a púp miatt az S9-en.
A markolat ilyetén megformázása a tervezők szerint azért történt, hogy a púp magasabbra vezesse csuklót, illetve a megszokottnál jobban megdöntött markolat és alacsony csőtengelyvonal miatt a felfele csavaró nyomatékok kisebbek, a hátrarúgás inkább toló jellegű legyen.

Bosszantó dolgok

A markolat formája és a hátrarúgás viszonya szubjektív érzésem szerint nagyjából megfelelt az ígérteknek, a relatíve kis méretű és könnyű pisztoly uralása még gyors lövéseknél sem okozott problémát. A hátrarúgás inkább ott volt túlzottan érzékelhető, hogy a lemezből készült szánakasztó éles sarka vágta a kezet, ha kicsit lazábban fogtam meg a markolatot.
Ennél sokkal bosszantóbb volt az, amit a lövés helyett tett a kis pisztoly sajnos túl sokszor. Az első 20 lövésből nem kevesebb, mint 4 elcsettenést produkált, majd 3 különböző gyártmányú (FMJ-lövedékes) lőszerrel a következő 120 lövésből volt még kettő. Önvédelmi fegyvernél alapvetően egy is sok lenne, de azt lehetne a lőszer rovására írni. Itt viszont teljesen egyértelműen a gyenge ütőszegrugó okozta a gondot, ezt pedig rendkívül egyszerűen lehetne orvosolni a gyártónak (csere egy erősebbre). Érdekes arra visszaemlékezni, hogy az általam kipróbált két darab Steyr M9 esetében is volt 1-1 elcsettenés. A kis S9 által "emésztetlenül kiköpött" lőszereket a kontrollfegyverként használt FÉG P9R ill. SIG P228 gond nélkül elsütőtte.
De térjünk csak vissza az "emésztetlenül kiköpés" problémakörére, ugyanis ez sem volt zökkenőmentes. Ahhoz - biztonsági szempontból - sajnos hozzászokott az ember, hogy a tár kivétele után, ha a szánt energikusan megrántjuk, akkor a csőből kivetődik a lőszer. Feltételezve, hogy van egy nem törött hüvelyvonó (és rugója) ill. kivető a fegyverben. A tesztelt Steyr S9 viszont, teljesen ép alkatrészekkel is legtöbbször pusztán annyit csinált, hogy kihúzta az elcsettent lőszert, majd a szán elengedésekor vissza is tolta azt a töltényűrbe. Ezért aztán végtelenül fontos ennél a példánynál, hogy a töltetlenség ellenőrzése során feltétlenül nézzünk bele a töltényűrbe!!!

Ami viszont különösen érdekes volt, hogy normál működés - lövés - közben a fegyver maximálisan megbízhatón töltött csőre és vetette ki az előtt hüvelyeket (tár nélkül is!), még ha egy kézzel fogtuk is. Ennek tükrében eléggé nehezen érthető, hogy mi okozta a kézzel való ürítés problémáit, ilyenkor az ember már hajlmaos saját akarattal felruházni a pisztolyt...

Közelharcfegyver

A Steyr S9-hez hasonló méretű műanyagtokos pisztolyokat elsősorban polgári önvédelemre, néhány méteres távolságra tervezik - bár például a .45 ACP kaliberű szubkompakt Glockokat sokan dícsérik pontosságuk miatt. A kis Steyr nem bizonyult ebből a szempontból kivételnek.
A jellegzetes háromszög célgömb és felül nyitott trapéz nézőke konfigurációjú irányzékok 10 méter alatti lőtávolságon brillíroztak, könnyű volt az anatómiai lőlap mellkasába küldeni a gyors ráduplázásokat (természetesen azok a tesztelők akinek a markolat "felfele hordott", magasabbra küldték a lövéseket).

A 25 méteren már sokkal kevésbé volt elemében a pisztoly, hiszen a "combat only" irányzékokat szinte lehetetlen precízen rendezni. A szabványos 8-a lőlap esetében a legjobb eredmény az volt, ha öt lövésből négyet sikerült a célfeketébe juttatni, de a szórás így sem lett 25-30 centiméternél kisebb. Más kérdés, hogy éles helyzetben ez már erősen irreális távolság lenne.

Csak az amerikai piacra tervezve

A fegyver hiányosságai közt említhető még, hogy csak 10 darabos kapacitású tárak készülnek hozzá, irdatlanul vastag műanyag tárfenékkel, holott nyilvánvalóan a markolatba még egy 2-3 tölténnyel nagyobb tár is beférne. (A tártest viszont szerencsére acél.) Ennek oka, hogy a gyártó eleve úgy mérte fel a piaci viszonyokat, hogy európában ebből a modellből igencsak keveset fog eladni, így teljes mértékben az USA fegyverkereskedelmi szabályai szerint terezték meg az eszközt. Ott pedig köztudottan 10 darabban van limitálva a polgári felhasználású tárak kapacitása (újonnan forgalomba kerülés esetén). Az azért furcsa, hogy a Steyr egyáltalán nem számol azzal, hogy valamilyen rendvédelmi szerv vásárolja meg az S9/S40-et, csak az M-hez van 10-nél nagyobb tár.

A tárral kapcsolatos gond, hogy a tesztelt S9-en igen nagy erővel kell működtetni a nem túl nagy méretű tárkioldó gombot, bár ez egyfajta, a véletlen tárelvesztés elleni védelemnek tekinthető. A gyors tárcserét nehezíti még, hogy a pisztolynak nincs tártölcsére, így nehéz gyorsan beletalálni a markolatba tárcserekor, bár tisztán önvédelmi szituációban azért valószerűtlen, hogy 10+1 lőszernél több lesz a fogyasztás. A nagyobb M esetében jelentkezett ez inkább gondként, hiszen a sportlövők emiatt nem igazán tudták szituációs lövészetre használni a modellt.

Az S9 hasonlóan nagyobb testvéréhez felszerelhető egy, a markolat hátsó üregébe rögzíthető műanyag válltámasszal, bár a rövid cső és irányzóvonal miatt ennek létjogosultsága parktikus szempontból nehezen igazolható.

Akinek nem inge...

Mint a tesztrészből látható az új S9 pisztollyal kapcsolatos benyomásaink eléggé vegyesek voltak. A legaggasztóbb megbízhatósági gond a sok elcsettenéssel talán nem típushiba, és igen könnyen kijavítható. Hasonlóképpen a gyártás korai szakaszának betudható - kis jóindulattal - a csőben levő lőszer kézzel ürítésének problematikája.

A többi értékelési szempont persze erősen szubjektív, így például a markolat formája, a sokféle biztonsági "kütyü", ileltve az egész pisztoly futurisztikus formája. Biztosan lesznek nagyon sokan akik pont ezekért döntenek az S9 mellett, bár a nyilvánvalóan versenyképes, 150 ezer forint körüli ára is komoly szerepet játszhat ebben.