Brügger + Thomet 96 - MP5 civilben
2007.12.16. 15:01
Valószínűleg kevés olvasónk akad, aki ne vélné felismeri első pillantásra a képeken látható fegyvert. A látszat azonban csalóka, hiszen a terrorelhárító alakulatok által kedvelt HK MP5 géppisztoly helyett "mindössze" egy civilek számára is hozzáférhető, svájci sportkarabélyról van szó.
A cél szentesít
Nem különösebben új keletű bölcsesség, hogy a fegyverek háborúban és békében egyaránt szolgálják az embert. Vérzivataros időkben a pusztítás és a túlélés eszközei, a nyugalom évtizedei alatt viszont a rettegett hadiszerszámok lassan "megszelídülnek". Így válik az elöltöltős mordály hagyományművelő eszközzé, a vadnyugatot meghódító revolver precíz céllövő szerszámmá, a II. világháborús Mauser-puska pedig elegáns vadászfegyverré. Találó közhellyel élve, a cél szentesíti az eszközt. Nem igazán az eredeti rendeltetés, hanem a felhasználás módja a lényeg.
Ezzel összhangban számos európai államban (pl. Norvégia, Svédország, Spanyolország, Olaszország, Belgium, Svájc, Szlovákia, Finnország, Hollandia, és Franciaország) a modern hadipuskák sem esnek más megítélés alá, mint a fenti példák. A törvénytisztelő polgárok bizonyos megkötésekkel birtokolhatják a sorozatlövés leadására - véglegesen - képtelenné tett (demilitarizált), illetve kifejezetten a civil piacra gyártott változatokat. A minden bokorban gépfegyveres bűnözőt sejtető akciófilmek és a média-hisztéria ellenére valójában ezek a zord megjelenésű, félautomata eszközök semmivel sem jelentenek nagyobb veszélyt a társadalomra, mint mondjuk egy vadászpuska. Több országban rangos társadalmi eseménynek számító lövészmajálisok főszereplői, ahol a fiatalok egészen korán megismerkedhetnek a fegyverekkel, beléjük oltva a honvédelem fontosságát és tiszteletét. (Hazánkban szégyenszemre szinte tökéletesen megszűntek a hadipuskaversenyek, és a helyzet a NATO-csatlakozást követően sem látszik javulni.) Nimbuszuk és praktikusságuk miatt a sportlövészek és gyűjtők részéről mindig jelentős volt az igény a "gonosz fekete puskákra", ezért napjainkban is számos kisebb-nagyobb cég gyártja különféle közismert modellek "politikailag korrekt" klónjait.
Változatok egy témára
A HK MP5 polgári változatai kapcsán a piac sokszínűnek nevezhető. A dolog nem véletlen, hiszen a fegyver népszerűsége az 1980-as, tévékamerák kereszttüzében végrehajtott londoni SAS-akció óta töretlen. A gyártónak nem tartott sokáig felismerni, hogy az ugrásszerűen megnőtt katonai és rendőrségi eladások mellett egyre nagyobb igény jelentkezik a civilek által megvásárolható változatokra. A válasz 1983-ban a kizárólag USA-exportra készült HK94 modell formájában született meg. Az ösztövér megjelenésű, 9 mm-es karabélyt hosszú, 41 cm-es (16") csővel, az MP5-tel nem csereszabatos, fémházas elsütő-szerkezettel, és eltérő típusú tárkioldóval látták el. A második modell a "Sport Pistole" SP89 volt, mely a rövid MP5K mintájára készült, nagyobbrészt a HK94 alkatrészeiből, és szintén csak az USA-ban került értékesítésre. Ezt a túlméretezett maroklőfegyvert legkönnyebben a függőleges elülső markolat hiányáról, és a jellegzetes csőszerű előagyról lehetett megismerni. Ezek a modellek a maguk idejében nem arattak átütő sikert. A HK94-et a legjobb indulattal sem lehetett szépnek nevezni, az SP89 pedig pisztolynak egyszerűen ormótlan volt.
Az 1993-as Clinton-féle korlátozások mindkét modell gyártásának végét jelentették, ám a sors furcsa fintoraként egyúttal újra meghozták a vásárlók kedvét.
A korábban 800-900 dollárba kerülő "pre-ban" modelleket ma már csak 3200-4500 dolláros áron lehet (használtan!) megvásárolni. Az árak meredek emelkedésével sorra jelentek meg az olyan amerikai kisvállalkozások, akik olcsón kínáltak portugál, spanyol, görög, török, pakisztáni vagy saját gyártású alkatrészekből - rosszabb esetben ezek keverékéből - összeállított HK-másolatokat. Az ilyen fegyverek minősége, megbízhatósága általában messze elmarad a német darabok mögött, ám akad egy európai cég, amely a többihez képest kiemelkedő munkát végez.
Brügger + Thomet AG
A szóban forgó vállalkozást két svájci fiatalember, Karl Brügger és Heinrich Thomet alapította 1992-ben. Elsősorban katonai és civil hangtompítók gyártására szakosodtak, melyekkel kapcsolatban Karl Brügger már jelentős tapasztalatra tett szert az állami lőporgyár mérnökeként. (Megjegyzés: Svájcban ezeket az eszközöket a sportlövészek és gyűjtők legálisan megvásárolhatják, de hasonló törvények vannak érvényben Finnországban, Franciaországban és Norvégiában is.) Legismertebb termékük a teljes egészében forgácsolással készült, elnyűhetetlen "Impuls II-A" típusú hangtompító (lásd Kaliber 31. szám, Mk23 SOCOM), amit a német Bundeswehr nemrégiben rendszeresített.
A cég emellett hadianyagok, védelmi felszerelések kereskedelmével, fegyver-tartozékok (előágyak, szerelvények, rögzítősínek, csőszájfékek) gyártásával, illetve más cégek nemzetközi képviseletével is foglalkozik. Szolgáltatásaik színvonalát jól reprezentálja, hogy hivatalos beszállítóként szerepelnek olyan "nagyágyúknál", mint a Beretta, a Heckler & Koch és a Steyr-Mannlicher. Ugyancsak ők látják el terrorelhárító és tömegoszlató (riot control) felszereléssel a svájci, illetve más országok rendfenntartó erőit. Érdekesség, hogy a harcias profil mellett sebészeti eszközök és fémimplantátumok (pl. mesterséges csípőforgók, ízületek) gyártásával is foglalkoznak.
A polgári MP5-klón ötlete érdekes mellékhajtásként jelentkezett a Brügger + Thomet szerteágazó tevékenységében. Mivel a félautomata HK-modellek sosem kerültek kereskedelmi forgalomba az óceán innenső oldalán, ezért a tervek más alapokra épültek. A BT-96 névre keresztelt karabély megvalósításához végül Svájcban és Törökországban gyártott alkatrészeket használtak fel. A török fődarabok nyers, megmunkálatlan formában érkeznek a MKEK üzeméből (Makina ve Kimya Endüstrisi Kurumu, Állami Vegyi és Gépipari Művek), mely évtizedek óta készít licencelt HK-termékeket. A választás nem véletlenül esett erre az országra a sok közül - a szakmai vélemények szerint innen származnak a legjobb minőségű utángyártott alkatrészek. Az importált nyersanyagnak több munkafázison és vizsgálaton kell keresztülesnie a svájci cég thuni műhelyében, hogy megfeleljen a félautomata fegyverekre vonatkozó szigorú törvényeknek. A végeredmény a képek tanulsága alapján mégis szinte a megszólalásig hasonlít az eredeti MP5-re. Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, hogy miben különbözik a két fegyver valójában?
Mitől nem géppisztoly?
A legfontosabb tisztázandó tény, hogy a BT-96 nem "lebutított" hadifegyver, hanem eleve civil használatra gyártott svájci termék. A két kategória közötti eltérés leginkább akkor volt kézzelfogható, amikor tesztelésként megpróbáltuk egy HK MP5A2 géppisztoly alkatrészeit behelyezni a fegyverbe. A próba természetesen csúfos kudarccal végződött. A BT-96 módosított tokja nem képes befogadni a sorozatlövő zárat, a "S-E-F" típusú tűzváltós elsütőszerkezet pedig egyszerűen használhatatlan a félautomata alkatrészekkel.
Tehát ha valaki sorozatlövő fegyver fabrikálására vetemedne, messze a legdrágább, legbonyolultabb és legnehezebben beszerezhető részeket - a teljes elsütőszerkezetet, a zárat, és a tokot -, gyakorlatilag az egész fegyvert kellene cserélnie. A módosítási kísérletek még szakemberek számára is komoly kihívást jelentenének. Az oldhatatlan kötéssel, ponthegesztéssel rögzített elemek erőszakos eltávolítása a relatíve vékonyabb lemeztok kiszakadásával vagy olyan fokú deformálódásával, megrongálódásával végződne, ami az első ránézésre szembeötlene, ráadásul a karabélyt teljesen működésképtelenné tenné.
A Brügger + Thomet tehát kétségtelenül megteremtette annak technológiai feltételeit, hogy a BT-96 ne legyen egykönnyen hírbe hozható egy primitív
átalakítási kísérlettel. Ugyanerről az eredményről tanúskodik a svájci lőfegyver-bevizsgáló hivatal bizonyítványa is, mely alapján a karabély - a racionalitás keretein belül - nem alakítható át sorozatlövésre. (Az már csak csendben megjegyzendő, hogy felettébb valószínűtlen az is, hogy a bűnözők egy közel félmillió forintos fegyver átalakításába fognának bele.)
Kitaposott utakon
A fent taglalt eltéréseket leszámítva a BT-96 alapvető működése és felépítése megegyezik a mintaadó modellel. Az acéllemezből préselt tok egybe van hegesztve a hagyományos huzagolású csővel, a tárfészekkel, és a cső felett elhelyezkedő tubussal, mely a felhúzókart rejti. A fegyver oldalán található jellegzetes besajtolások a zárszerkezet vezetőpályájául szolgálnak. A poliamidházba foglalt elsütőszerkezetet rugós keresztcsap ("push-pin") rögzíti. A fekete műanyag előágy és a válltámasz rögzítése szintén keresztcsapokkal van megoldva. Az eredeti MP5-tel összehasonlítva a hegesztésnyomok valamivel kevésbé egyenletesek, és a célgömb tartója is durvábban megmunkált. Cserébe a BT-96 sötétebb tónusú, tartósabb teflon felületkezelést kapott, mint a német klasszis.
A fegyver görgőkkel késleltetett tömegzáras rendszerét a Kaliber korábbi számaiban (pl. 1999/12., 1999/13., 2001/36.) már többször részletesen bemutattuk, ezért ettől most eltekintenék. A ritka reteszelési megoldás előnye abban rejlik, hogy a mozgást végző zártest
tömege igen alacsony, ami a lövő által érzékelt visszarúgást jelentősen csökkenti. Másik pozitívum a nagyfokú megbízhatóság, mely a töltényűr hosszanti hornyozásának köszönhető. Tüzeléskor a hornyokban visszaáramló lőporgázok lebegtetik és kilökik a töltényhüvelyt - még akkor is biztos kivetést tesznek lehetővé, ha hiányzik vagy törött a hüvelyvonó. (A hornyok "működése" jól megszemlélhető a töltényhüvelyekre égett koromcsíkokon.) Negatívumként azt róható fel, hogy a lemeztok behorpadása könnyen használhatatlanná teheti a fegyvert, illetve a drága görgőzár a legkiválóbb anyagminőséget kívánja meg a gyártótól a kireteszelést szabályozó acélgörgők tekintetében.
A zárszerkezetet átvizsgálva ismét felfedezhető némi különbség. Jól látható, hogy a BT-96 egyes alkatrészei (pl. a zárkeret vezetőrúdja) nem esztergálással, hanem precíziós öntéssel készültek. Persze ez önmagában nincs befolyással a működésre, pusztán a megmunkálás nem olyan makulátlan, mint az MP5 esetében.
Az egyszerűség
eleganciája
A BT-96 kezelőszervei szintén megegyeznek az MP5-tel. A gumiburkolatos felhúzókart a cső fölött, bal oldalon találjuk. A zár hátraakasztásához a kart ütközésig hátra kell húzni, majd felfelé fordítani. Ebből a nyitott helyzetből a töltetlenség egyetlen pillantással bármikor megállapítható, és a csőre töltés is gyorsabban elvégezhető. A tár behelyezése után elég az akciófilmekből elleshető elegáns mozdulattal, tenyérrel rácsapni a kar tetejére, hogy a zár egészséges csattanással a helyére ugorjon. (Ne finomkodjunk, mert a kar lassú visszaengedése csőre töltési hibát okozhat!) A felhúzókar tubusa nincs közvetlen kapcsolatban a zárral, ezért nem mozog tüzelés közben. Ellentétben a mai öntöltő fegyverek többségével, a zár nem marad nyitva az utolsó lövés leadása után.
A hüvelykujjal működtethető biztosítót közvetlenül a markolat fölött találjuk. A kétállású kar "0-1" jelzéssel, vagy a piros-fehér piktogramokkal van ellátva, attól függően, hogy a hagyományos hüvelykujjtámaszos vagy a modern "kétkezes" pisztolymarkolattal van felszerelve a BT-96. A tárrögzítő az AK-nál megszokott univerzális billenőkarral, vagy a tárfészek jobb oldalán található nyomógombbal oldható ki. Az utóbbit elméletileg a fegyvert markoló kéz mutatóujjával hozhatjuk működésbe, de ehhez igen hosszú ujjakra van szükség.
A diopteres rendszerű irányzék célgömbjét masszív keret óvja a sérüléstől. A hátsó nézőke egy felül nyitott, 90-fokonként elforgatható, különböző méretű furatokkal ellátott dob (a lőtávolság 25-100 m-ig szabályozható). Speciális szerszámmal a nézőke oldalirányban és magasságban is állítható, de ezt a gyártó nem mellékeli a fegyverhez. Említést érdemel még, hogy a BT-96-on három pont található a hordszíj rögzítésére. A lemeztok tetején bemélyedések vannak kialakítva optikai irányzék felerősítésére.
Lövészet óramű-precizitással
A BT-96 hosszú percekre képes azt a kétségtelenül bárgyú - ám roppant elégedett - vigyort csalni az ember arcára, amit minden sportlövész jól ismer. Kezelhetősége, pontossága és megbízhatósága, minimális visszarúgása semmiben sem marad el a "Rolls-Royce"-ként emlegetett német konstrukcióhoz képest.
A 9x19 mm-es tesztfegyverrel (létezik egy olasz piacra gyártott 9x21 mm-es változat is) igazi csemegének bizonyult a lövészet, melyet a néhány nap alatt leadott körülbelül 1400 lövés jól érzékeltet. Testalkattól függetlenül természetesen áll vállhoz, egyedül a diopteres irányzék igényel kezdetben némi ismerkedést. A kipróbált típusok széles választéka ellenére egyetlen alkalommal sem produkált akadályt MFS-FMJ, -FP, -BM, S & B, S & B Subsonic és Eldorado Starfire (hollowpoint) típusú lőszerekkel. Működési problémát csak akkor sikerült előidézni, ha a kezelő nem fordított a tárak behelyezésére kellő figyelmet. A fent jelzett tekintélyes lőszermennyiség gyors elfogyasztását megkönnyítette, hogy a 30-as kapacitású tárak az utolsó lőszerig erőfeszítés nélkül tölthetőek (ellentétben például az UZI-tárakkal).
A tesztelők közül senkinek sem jelentett gondot rövid ismerkedés után látványos szórást lőni a BT-96-ossal 25 méteres lőtávolságból. Gyári beállításokkal mindenkinek kissé balra hordott a fegyver, de ez gyorsan korrigálható volt. Az állva leadott 5-lövéses szórásképek átlagosan 5-7 cm átmérőjűek voltak, a találatok 40-50%-a általában érintette egymást. Ülve, megfelelő támaszték használatával körülbelül 4-5 cm-es szórást sikerült elérni. 50 méterről, minden lövés gondos kidolgozásával a 25 méteren elért szórásképek nem növekedtek jelentősen. Ennél jobb eredményeket valószínűleg a sütés finomításával lehetne elérni, mely az MP5-höz hasonlóan
bizony kissé kemény, reszelős és több
törésponttal rendelkezik.
Az ösztönös kezelhetőséget, a kiválóan eltalált ergonómiát talán leginkább az bizonyította, hogy a 25 méterre kihelyezett papír- és kisméretű fémcélokra leadott kapáslövések, duplázások közel ugyanolyan pontosnak és gyorsnak bizonyultak "red-dot" típusú optikai irányzékkal, mint a hagyományos diopterrel.
Mire használható?
Valószínűleg sok olvasóban megfogalmazódik a kérdés, vajon milyen sportra lehet egy ilyen karabélyt használni? A válasz egyszerű, hiszen világszerte egyre nagyobb teret hódítanak a vállfegyverekkel, sörétes és golyós puskával művelt IPSC- vagy háromtusaversenyek, újabb kihívások elé állítva a sportlövészeket. A nagy erejű golyóspuska-versenyszámok lebonyolítását több helyütt - például hazánkban is - megnehezítik a helyi szabályozások, illetve ebből fakadóan a lőterek nem megfelelő felkészültsége. Ezekben az országokban áthidaló, és egyúttal költséghatékony megoldásként inkább a pisztolykaliberű, könnyű karabélyokat részesítik előnyben. Ezekkel a fegyverekkel zárt lőtereken is lehet a golyófogó és a felszerelés "lebontása" nélkül színvonalas versenyeket lebonyolítani.
Karbantartás - piszkos munka
A BT-96 részleges szétszereléséhez összesen három darab rugós keresztcsapot kell eltávolítanunk. A tár kivétele és a töltetlenség gondos ellenőrzése után az elsőt a pisztolymarkolat mögött találjuk. A válltámasz eltávolítása után a teljes elsütőszerkezet lebillenthető a tokról, és egy második keresztcsap eltávolításával kivehető a fegyverből. Ha a karabély tokját csőtorkolattal enyhén felfelé fordítjuk, és rántunk egyet a felhúzókaron, akkor zárkeret és a görgős zárfej a kezünkbe pottyan. A harmadik csap eltávolítása után az előágy is leszerelhető. Fontos, hogy mindhárom csap különböző méretű, ezért megőrzésük (és lelki békénk) érdekében ajánlott őket a tok megfelelő furataiban tárolni a karbantartás idejére. A helyretoló szerkezetet ne vegyük ki zárkeretből, mert a rúd végén
lévő műanyag dugaszt feleslegesen koptatjuk. A zártestről a zárfejet az óramutató járásával egyező irányban, 90 fokos elforgatással távolíthatjuk el. Így a görgők, az ütőszeg és az ütőszegrúgó is
tökéletesen hozzáférhetővé válik. A lényeg, hogy majd az összeszerelésnél se erőltessünk semmit.
A tisztaságmániások ezután szembesülnek életük talán legnagyobb kihívásával. Megfelelő méretű áztatókád és sűrített levegős tisztítóberendezés híján a BT-96-ot bizony képtelenség lesz hagyományos módszerekkel teljesen megszabadítani a lerakódott szennyeződésektől. A csővel egységet alkotó, számtalan apró zugot rejtő tokszerkezet gyakran egészen akrobatikus megoldásokat igényel az MP5-höz való speciális kefekészlet hiányában.
Csak ínyenceknek!
Ahogyan már említettük a BT-96 ára alapkiszerelésben megközelíti a félmillió forintot, ezért igazán csak az anyagi szempontokat másodlagosként kezelő sportlövőknek, fanatikus HK-rajongóknak, vagy a fegyvertörténelem műszaki csodáiban gyönyörködni vágyó ínyenceknek ajánlható. Afelől nincs kétség, hogy a karabélyt ékítő svájci kereszt ezúttal is kiérdemelten került a fegyverre.
|