Vadászoknak, de nem vadászatra!

Maroklőfegyverrel - legyen az akár vadászpuskát megközelítő teljesítményű - az európai országok többségében, az USA-val ellentétben nem lehet legálisan vadászni. Azonban azt több civilizált európai országban felismerték, hogy maroklőfegyverre a vadásznak igen is szüksége lehet, több praktikus okból is. Emiatt aztán Németországban a vadászengedélyre vásárolható vállfegyverek mellé két maroklőfegyvert is lehet kérelmezni, és azt mindenféle külön indoklás, mérlegelési jogkör nélkül meg is kapja a vadász. Hazánkban maroklőfegyvert (egy darabot) csak hivatásos vadász tarthat szolgálati célból, sportvadász semmiképpen.

Az első felhasználási területe a maroklőfegyvernek a vadászat folyamán a kegyelemlövés leadása, melyre az igen nagy teljesítményű vadászfegyver nem alkalmas, hiszen a lőszerár igen magas, a lövedék elpattanása, az általa okozott találati helyből nagy sebességgel távozó darabok (csontszilánkok) pedig balesetveszélyesek. A sebzett állatot szenvedéseitől megszabadító fejlövésre már egy .22 LR zsebpisztoly is tökéletesen alkalmas lehet.

Az utánkövetésre (tehát a meglőtt, de még mozgó vad kilövésére kis távolságból) természetesen magasabb teljesítményű (ez nálunk is jogszabályban meghatározott), praktikusan legalább
9 mm lövedékátmérőjű és kb. 500 joule torkolati energiájú maroklőfegyver szükséges.
A harmadik igen fontos érv a vadászok által használt maroklőfegyver mellett, az önvédelem. Hiszen a vadász jellemzően igen nagy teljesítményű, golyós vadászpuska esetében akár 300-500 méter hatásos lőtávolsággal rendelkező fegyverrel bolyong magányosan (vagy kis csoportban) olyan területen, ahol semmiféle esély sincs támadás esetén a gyors segítségkérésre, így könnyedén válhat célszeméllyé (vagy orvvadászok áldozatává). Ugyancsak fenyegeti a vadászt - és minden természetjárót - a kóbor kutyák hada. Maga a vadászfegyver nagy mérete, tűzkészen nem viselhetősége (ez általában jogszabályilag is tiltott) miatt önvédelemre nem alkalmas. Ilyenkor is jól jöhet a gyorsan bevethető maroklőfegyver, melyet a vadász pl. Németországban a vadászterületen megtöltve viselhet.

Óceánon átnyúló kooperáció

Mindezen feladatok betöltésére közel ideális a cikkben is szereplő "Smith-Walther" revolver, melynek nevében szereplő francia "La Chasse" is a vadászatra utal. Ez a fegyver is része annak a 2-3 éve folyó együttműködési projektnek, melynek során - kissé átkozmetikázva - a két neves cég, a német Walther és az amerikai Smith and Wesson egymás fegyvereit saját név alatt hozzák forgalomba. A legismertebb ilyen modell a műanyag tokos Walther P99 pisztoly lekerekítettebb vonalú változatának SW99 néven futó kivitele. Ennek nevéhez hasonlóan keresztelték el a híres Model 19/66 Combat Magnumot Walther R99-nek. Az eredeti revolver az első sikeres K-tokméretű .357 Magnum forgópisztoly volt a tengerentúlon, mely a nagyobb teljesítményt az általánosan elterjedt hatlövetű rendőrségi .38 Special revolverek méretével kombinálta, így óriási sikert ért el a szolgálati fegyverek piacán az 1960-as, 1970-es években.

Majdnem minden ízében Smith

A Walther R99 jóval kisebb mennyiségű változtatást tartalmaz az eredetihez képest, mint hasonló nevű öntöltő társa. Itt is megtaláljuk a kettős működésű (double action/single action) Smith and Wesson elsütőszerkezetet, mely túl sokat nem változott az utóbbi száz évben. A kakasba rugóztatva épített ütőszeg helyét a tesztfegyveren a tűzfalba beépített külön alkatrész vette át (noha a korai La Chasse-modellek esetében a hagyományos kakaskialakítás is előfordult). Az újabb megoldással elvileg lecsökkent az ütőszegtörés valószínűsége.
Az elsütőbillentyű és a kakas felületkezelése kéregedzett, azonban a korábbi forgácsolásos megmunkálás helyett ezek már az anyag- és költségtakarékosabb precíziós öntési eljárással készültek, így felületük jóval érdesebb. Ugyancsak nem szemet gyönyörködtető - bár funkció szempontjából lényegtelen -, hogy több helyen látszik az öntőforma kerek átömlési furatának nyoma az elsütőszerkezeten. Az leejtés esetén bekövetkező véletlen elsütéstől passzív ütőszeg-biztosítás véd itt is, mint csaknem minden modern forgón. Az elsütőszerkezethez a tok jobb oldalán levő fedél három csavarjának lecsavarása után lehet hozzáférni, de
- hacsak nem törjük azt valahogy darabokra - erre semmi szükség. A hat darab .357 Magnum töltényűrt tartalmazó dob balra fordul ki, a tűzfal bal oldalán levő recézett gomb (újabb design szerinti) előrenyomása után. A dob teljes hosszúságú ejektorrúdja elöl is reteszelt.

A 3 hüvelykes cső kevésbé gyakori a Combat Magnumok esetében - a 2,5" és 4" sűrűbben fordul elő -, azonban itt pont az ideális a felhasználási célt tekintve. Itt ugyanis nem egy állandóan, teljesen rejtve viselt önvédelmi fegyverről van szó - ez indokolná a legrövidebb csövet, de nincs is szükség különösebb céllövő teljesítményre. A 3"-os csőhöz ráadásul társítható a 4"-os változat teljes hosszúságú ejektorrúdja, ami a hosszú .357 Magnum hüvelyek problémamentes ürítését jelenti. A pontos lövést szolgálja a fegyveren az állítható mikrométeres nézőke, és a magas, narancssárga betéttel kontrasztosított célgömb. A Waltherre a kétféle feliraton kívül a különleges markolatkialakítás utal. A meglehetősen hosszú - talán kissé aránytalanul is - műanyag/gumi markolat a P99 pisztolyéra hasonlít ujjbemélyedéseivel, és cserélhető hátsórészével is. Ez utóbbiból két darab jár a fegyver rendkívül igényes tároló/hordtáskájában, a nagyobbik méretű valóban csak a hatalmas kezűek igényeinek felel meg.

Vad helyett lőlap


A Walther R99-t a vadászmezők helyett egy kevésbé romantikus lőtéren volt szerencsém gyakorlatban megismerni. Önvédelmi 10 méteres távolságon teljes töltetű, 125 graines lövedékkel szerelt .357 Magnum lőszerrel nagyon kellemesen teljesített, pontosan a célzott pontra hordva még revolverezve sem lőtt 8-10 centinél nagyobb szórást. A rövid csőből adódóan persze egészen látványos tűzijáték keletkezett, de a nagy tömegű, 980 grammos, teljesen acélépítésű revolver jótékonyan tompította a hátrarúgást. Ugyancsak jól bevált kétkezes lövésnél a futurisztikus markolat, de egykezes lövésnél kissé nyomta az íve a hüvelyk és mutatóujj közti területet.

25 méteren már a jóval emberbarátibb .38 Special wad cutter céllövő tölténnyel tettem próbára a "vadász-Walthert". Ezekkel a lassú töltényekkel kissé lefele hordott, amit megpróbáltam kompenzálni, de túl szép eredmény így sem sikerült, 6 lövés szórását 10 centi körülire becsülöm, ami persze a fegyver tervezett felhasználási területét tekintve több, mint elegendő (a négy- és kétlábú vadak többsége 10 centinél nagyobb...). A K-tokméretű .357 Magnum Smith and Wessonok és hasonló revolverek hátrányaként azt szokták felróni, hogy teljes töltetű Magnum-lőszerekkel 3000-5000 lövés közt van valahol az élettartamuk. Természetesen az esetek többségében úgyis a töredék akkora teljesítményű .38 Spec. lőszerekkel használják ezeket.

Két kivitel

Az általam kipróbált R99 a látványos matt szürke felületkezelésű változat volt (az eredeti Smith and Wesson kékített), de létezik a talán praktikusabb rozsdamentes acélváltozatban is, mely az időjárás viszontagságainak jobban ellenáll. Az általam kipróbált - és tökéletesen megbízhatónak bizonyult - Walther R99 ára mintegy 170 ezer forint, így, ha jogszabályaink megengednék, akkor valószínűleg nálunk is sok vadász tartana ilyent praktikus kiegészítőként a puskák mellé.